Hitman blogja

Rosszul érzem magam.  Megfogadtam, hogy semmilyen zenei vetélkedőt nem fogok kommentálni. Egyrészt azért, mert a feleségem szerint annyi közöm van a zenéhez, mint verébnek a harangöntéshez,  másrészt pedig azért, mert azok az énekesek, akik egyik, vagy másik csatornán versengenek egymással, még ha nem is mindig hozzák azt a színvonalat, amit Zséda az X-faktor mai adásában, akkor sem illik olyan dilettánsoknak kritizálni a teljesítményüket, amilyen én vagyok. Csakhogy rendkívül mérges lettem a mai adás után, és megint előjöttek a televíziózással kapcsolatos paranoiáim. Már korábban arra a megállapításra jutottam, hogy Geszti Péter, akit én egyébként nagyon tisztelek azért, amit elért, vagy nagyon elfelejtett érteni a zenéhez, vagy valami más vezérli, mint a tiszta versenyszellem. Nagyon csodálkoztam azon ugyanis, hogy két  (szubjektíven lakás szerte)  legjobb hangúnak tartott énekesnőt simán kihajította, és bent tartotta azt a szegény lányt, akiről lehetett tudni, hogy nagyságrendileg két kört fog menni az élő adásban. Egy mostanában vetített film címe jut róla eszembe.  The Expandables. Valószínűleg feláldozható, de hogy kinek az érdekében, az még nem látszik igazán. Mert valószínűleg Muri Enikővel és Szirota Dzseniferrel azért egy kicsit erősebb lett volna hangban a mezőny. Érthetetlen vagy éppen ellenkezőleg. Nagyon is érthető. Ami talán kevésbé az, hogy a Nyári lányokat miért erőlteti ennyire a tisztelt zsűri. Tudom, persze, a név kötelez, de talán egy ilyen rendkívül gyenge produkció után, amikor a nézők sem kívánták őket a hátuk közepére sem, talán haza lehetett volna végre küldeni szegényeket. Alíz rendben van, de Edit komolyan tragédia néha. Már az alapszakaszban is észrevettem, hogy időnként csak üvölt, mint a sakál, de most még én, aki nem ért hozzá, is észrevettem, hogy időnként valami eszméletlen hamis volt. Lehet, hogy Domokos Fanni volt az Ő szabadkártyájuk. Ki tudja, az is lehet, hogy én kattantam be, mint Mel Gibson az Összeesküvés-elméletben és még sem irányítottak ezek a televíziós vetélkedők… Mindenesetre azért most megyek és megnézem, hogy nincs e a közelben egy fekete helikopter, néma üzemmódban…

Ez a nap is eljött. Régóta gondolkodom egy blog elindításán. Több évnyi felhalmozott tapasztalat után, ma úgy gondoltam nekivágok és elindítom az útjára azt a gasztro és szolgáltatás elemző blogot, ami már több éve a fejemben van, csak sosem volt alkalmam megvalósítani.

Hiába mondanék mást, a mi kicsiny országunkban a vendéglátás helyzete túlmutat a globális válságon. A legtöbb hely minősége a tizenkettő, egy tucat és bár én nem tartom magam túl nagy gasztromókusnak, úgy gondolom, elég sok helyen jártam, ahhoz, hogy egyszerű emberként véleményt fogalmazzak meg a vendéglátó helyek színvonaláról. Persze nem kell a diningguilde.hu gourmanjaira gondolni. Sem a kifinomult ízlés, sem pedig a rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé, hogy egy ilyen portált hozzon össze az ember, nem is beszélve a rendelkezésre álló tudásról, vagy inkább annak hiányáról. Én inkább leírom, hogy hol éreztem magam jól, és hol kevésbé. Ez a legtöbb, ami tőlem telik, de irányadónak talán ez is elfogadható.